J�zsef Attila
MAGYAROK

� jaj, mi igaz�n tiszt�k vagyunk,
Nyisson ajt�t nek�nk a rem�nys�g!

�l�nk, �l�nk a mindens�g sz�l�n,
T�n arra v�runk, hogy f�lfaljon a b�nat?
�s v�runk, csak v�runk szomjaszt� v�r�sban,
�talfolyik rajtunk a vil�goss�g,
De elhagytuk valahol k�ed�nyeinket,
Elhagytunk valahol minden akar�st
S most minden volt �s j�vend� szomj�s�g
Itt van, itt van, � nagyon itt van benn�nk,
Hogy friss kenyereink halomra sz�radnak!
A n�gyl�b�ak, melyeket megett�nk,
Most el�j�nnek �s kinevetnek minket,
Ezer �s harmincegyneh�ny esztend�
Zuhog v�gtelen szomor� szem�nkb�l
S nem b�rja elmosni buta b�neinket.

Most nagyon messze van t�lem a f�ld,
M�gis azt �rzem, hogy magyar vagyok,
Keser� sz�mnak ki mutatna cukrot?
Ki hinn� m�g el, hogy �lni akartok?

J�ttem, k�lcs�nk�rjek m�g ezer kezet,
Mert hogy adhatn�k eleget kett�vel?
K�t b�r�ny volt �n ad� k�t kezem
S a farkasok elb�ntak mindkett�vel.
Most minden kedvem holtan ter�l el,
Mert leveg�tlen vihar a jajom:

Lesz�m�tva az ostobas�got,
M�ltunkat, �let�nket �s a gyomraink,
� jaj, mi igaz�n tiszt�k vagyunk,
Nyisson ajt�t nek�nk a rem�nys�g!