REM�NYIK S�NDOR
NEM NYUGSZUNK BELE

T�li sz�l a targallyakat f�jja;
Mint az Isten �gre tartott ujja,
Mint megcs�folt, kikacagott �lom:
�llunk egyed�l a nagy vil�gon.

Elvett�k, s most v�le nagyra vannak,
T�r�tt v�res kardj�t a magyarnak,
De m�g minden n�p a s�rj�t �ssa:
Van szava, hogy vil�gg� ki�ltsa.

Csak mi, csak mi ne verj�k kebel�nk,
Csak mi, csak mi emelj�k fel fej�nk,
Tiporhatj�k sz�ztiszta igazunk,
Csak mi, csak mi ne hagyjuk el magunk!

De hirdess�k g�zsbak�t�tt k�zzel,
Sebes ajkkal, l�zad� v�rrel,
Id�zve menny-pokol hatalmait,
Hogy b�ke nincs, hogy b�ke nincsen itt!

Kez�nk, b�r nem pihen a kardvason,
A sz�veinkben nem lesz nyugalom,
J�hetnek j�v� sz�zadok, s megint
Csak "Recrudescunt" r�gi sebeink!

E sebek �s e f�jdalom �r�k,
Ett�l vonaglik minden magyar r�g,
Ett�l v�rez, ki majd nyomunkba h�g,
Ett�l nem gy�gyulnak az unok�k!

T�tra-erd�k ett�l z�gnak-b�gnak,
Ett�l reszket lelke minden zugnak,
Puha sz�vek k�v� ett�l v�lnak,
Kem�ny k�vek �l� sz�vk�nt f�jnak.

Am�g �l�nk, ett�l f�junk, �g�nk,
S�rban ett�l nem lesz pihen�s�nk,
Ett�l szorul a kez�nk �k�lbe,
Ett�l s�r a gyermek anya�lbe.

Feny� mad�r, behavazott f�kon,
Sz�raz haraszt, t�li pusztas�gon,
A foly�k, f�k, a f�vek szelleme,
Minden s�v�t: mi nem nyugszunk bele!

Most Lomnic orm�n rakjunk nagy t�zet,
Versailles-ig lobogjon az �zenet,
Hogy megroppant b�r karunk ereje:
Nem nyugszunk bele, nem nyugszunk bele!